Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 11 találat lapozás: 1-11
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Molnár Lajos

1998. május 23.

A TIBCO'98 bukaresti nemzetközi fogyasztásicikk-vásáron sajtóértekezleten mutatkozott be a magyar pavilonban jelen lévõ 11 cég. A 160 négyzetméteres kiállítási területen a Morton Kft., a TVK Rt., a Sany Kft., a Pick Szeged Rt., a Budai Hengermalom Rt., a Color-lux Kft., a Ringatex Kft., a Pécsi Gabona Rt., a Hajdúsági Gabonaipari Rt., a Farbo Kft., a Levi-King Kft. mutatja be termékeit a Samling Exhibitions Co. szervezésében. Több vállalat képviselõi szóltak romániai értékesítési terveikrõl. Molnár Lajos, a bukaresti magyar kereskedelmi iroda képviselõje elmondta, hogy miután a tavalyi forgalom csaknem 500 millió dolláros, sõt román kimutatások szerint a félmilliárd dollárt is meghaladó volument ért el, ami az 1990. évinek két és félszerese, idén az elsõ negyedévben a forgalom idõarányosan tovább nõtt. A Romániába irányuló magyar kivitel március végéig elérte a 110 millió, a Magyarországra irányuló román szállítások volumene a 44 millió dollárt. A növekedés elsõsorban a CEFTA-megállapodás életbe lépésének köszönhetõ. /MTI/

2000. november 13.

Nov. 10-11-én A keresztény család: eszmény és valóság címmel a Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karának rendezésében teológiai napokat tartottak Kolozsváron. Az értekezleten hazai és külföldi egyházi személyiségek, lelkészek, tanárok, egyetemi hallgatók vettek részt. Az előadások sorát Székely János a budapesti Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem tanára nyitotta meg, A házasság az Újszövetség-teológia tükrében című értekezésével. Marton József professzor, a BBTE Katolikus Kara dékánjának Márton Áron a családról című előadásában olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek eddig nem voltak közismertek. Molnár Lajos a Gyulafehérvári Római Katolikus Szeminárium valamint a BBTE Katolikus Karának tanára A keresztény házasság szentségi jellegének kérdéskörét boncolgatta. /A keresztény család: eszmény és valóság. Nemzetközi teológiai értekezlet Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

2003. szeptember 24.

Gazdakonferenciát szervezett a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete szept. 13-án Aradon. Részt vettek bihari, temesi, szatmári, marosi, hargitai, szilágysági és Kolozs megyei földművelők, valamint népes magyarországi küldöttség is érkezett. Jakab István, a Magyarországi Gazdakörök és Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke Családi gazdaságok és szövetkezési formák az EU-ban címmel tartott előaádst. A román-magyar kereskedelmi kapcsolatokat Molnár Lajos, a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht (IDT Hungary) bukaresti irodájának képviselője ismertette. /Barazsuly Emil: Határokon átnyúló gazda-együttműködés. Nehéz évet zárnak a bánsági gazdák is. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

2006. május 29.

Gyurcsány Ferenc hallgat a kormánylistáról és a várt kormányprogramról. A hét végén a magyar sajtóban megjelent kormánynévsor közel áll a valósághoz. A sajtóhírek szerint Szilvásy György lesz a kancelláriaminiszter, Hiller István az oktatási és kulturális miniszter, Kiss Péter a szociális és munkaügyi miniszter, Petrétei József az igazságügyi és rendészeti tárca vezetője, Lampert Mónika az önkormányzati és területfejlesztési miniszter, Veres János marad a pénzügyminiszter, Gráf József a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter. Az SZDSZ bejelentette, hogy Molnár Lajos lesz az egészségügyi miniszter, Kóka János marad a gazdasági tárca élén, és továbbra is környezetvédelmi miniszter lesz Persányi Miklós. Az új kormány várhatóan június 2-án mutatkozik be és 9-én teszi le az esküt. /A magyar sajtó kitalálta a miniszterlistát. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

2006. június 3.

Gyurcsány Ferenc Molnár Lajost egészségügyi miniszternek, Gráf Józsefet földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek, Kóka Jánost a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium élére, Szekeres Imrét a Honvédelmi Minisztérium, Petrétei Józsefet az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Persányi Miklóst a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Göncz Kingát a Külügyminisztérium, Hiller Istvánt az Oktatási és Kulturális Minisztérium, Lamperth Mónikát az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Veres Jánost a Pénzügyminisztérium és Kiss Pétert a Szociális és Munkaügyi Minisztérium vezetőjének jelöli. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterjelölt Szilvásy György – jelentette be a kijelölt miniszterelnök június 1-jén. Kiss Péter lesz a miniszterelnök politikai helyettese, és a Szilvásy György vezette Miniszterelnöki Hivatal egyben ellátja a miniszterelnök kabinetjének feladatait is. /Gyurcsány bemutatta a miniszterjelölteket. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 3./ Répássy Róbert, a Fidesz frakcióigazgatója úgy fogalmazott: ,,Úgy látszik, hogy Gyurcsány Ferencre nagyon mély benyomást tett Vlagyimir Putyin magyarországi látogatása, mert (...) az a kormánystruktúra, ami kezd kialakulni, elnöki vagy inkább félelnöki rendszerre hasonlít”. Formalitássá üresedett a miniszteri poszt, azok az új testületek viszont, amelyekben a tényleges döntések születnek, nem tartoznak a parlament ellenőrzése alá. A kormánynévsorra utalva Répássy Róbert úgy fogalmazott: ,,az MSZP nem képes megújulni. Reformkormányt ígértek, ehhez képest ugyanazok kormányoznak tovább, akik miatt most nagy a baj, akik miatt megszorításokra készül Gyurcsány Ferenc.”    /Ugyanazok kormányoznak, akik miatt nagy a baj (Gyurcsány bemutatta a miniszterjelölteket). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./

2006. június 6.

Másfél hónapos nagy titkolózás után Magyarországon megszületett a kormánytagok „vadonatúj” névsora: Gyurcsány Ferenc végeredményben újramásolta a listát. Nincs válasz arra, minek kellett másfél hónapos izgalomban tartani a választópolgárokat, ha a döntéshozatali kör alig változott valamit. Arra figyel mindenki, hogyan hozza helyre a költségvetési egyensúlyhiányt az új kormány. Az SZDSZ a jelentősebb embereit nem vitte be az új kormányba. Lehetséges, hogy a liberális párt a várható népszerűtlen intézkedésektől kívánja pártja népszerűségét megóvni. Kóka János egyértelműen Gyurcsány választottja, Persányi aligha „tősgyökeres” szabadelvű, Molnár Lajos sem markáns liberalizmusáról híres. A rizikós magyar egészségügyi reformok miatt, szinte borítékolható, ő lesz az első beáldozott liberális politikus. Gyurcsány Ferenc ravasz politikusi húzásokat eszközölt, az MSZP-ben tekintélyes befolyással rendelkező embereket vitt be a kormányába, s a hozzá közel álló csapattal megkísérelheti végrehajtani a sokat hangoztatott reformokat. /Lokodi Imre: Az a rongyos régi. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

2006. szeptember 1.

A Szonda Ipsos legfrissebb közvélemény-kutatása szerint Magyarországon a kormánypárti politikusok népszerűségromlása alig jár együtt az ellenzékiek iránti rokonszenv emelkedésével, írta a Népszabadság. Molnár Lajos egészségügyi miniszter népszerűsége hat pontot esett, de folytatódott Gyurcsány Ferenc miniszterelnök népszerűségének csökkenése is, aki a lista 15. helyén áll. Tamás Pál szociológus MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója magyarázkodott: „politikai másnaposság” állapotában van a magyar közvélemény, szerinte a kampányban az összes politikai erő egymásra ígért. /Csalódott vezetőiben az anyaország. = Krónika (Kolozsvár), szept. 1./

2006. december 6.

Mi lesz a Segítő Jobb sorsa? – kérdezte a Magyar Demokrata Fórum nevében Csáky András képviselő az egészségügyi minisztertől az Országgyűlés ülésén. A Segítő Jobb Egészségügyi és Humanitárius Alapítvány 1990-ben jött létre, magánalapítványként, olyan határon túli magyarok anyaországi kezelésének – legtöbb esetben életmentő beavatkozások – megszervezésére, akiknek gyógyítása lakóhelyükön nem, vagy csak részben oldható meg. A központi költségvetésből az alapítvány 1993 óta kap rendszeres támogatást. A Segítő Jobb eddig több mint hetvenezer beteg ellátását támogatta, köztük nagy számban daganatos vagy szívbeteg gyermekekét. A betegek mintegy 75 százaléka Romániából, 15 százaléka Ukrajnából, a többi a volt Jugoszlávia országaiból és Szlovákiából származik. Kezdetben a költségvetésből juttatott támogatás évről évre nőtt, az utóbbi években azonban csökkent. Úgy hírlik, jövőre a költségvetési támogatás teljes egészében megszűnik. „A mindenkori magyar kormánynak alkotmányos és morális kötelessége folyamatos szolidaritást, együtt érző humanizmust tanúsítani azokkal a magyarokkal szemben, akik a határ túloldalán bajban vannak” – fejtette ki Csáky András. Molnár Lajos egészségügyi miniszter közölte, hogy a napokban megszületett kormánydöntés szerint a Segítő Jobb Alapítvány kiegyenlítetlen számláit a kormány kifizeti. A felvetett kérdésekre azonban megkerülte a konkrét választ. „A kormány a jövő évben is folytatni kívánja a bevált módon, a Segítő Jobb Alapítvánnyal együtt, a határon túl nem ellátható, kivételes esetek magyarországi ellátását” – ígérte a miniszter, de arra nem tért ki, hogy szánnak-e erre anyagi keretet a tárca jövő évi költségvetésében. /Guther M. Ilona: Megszűnhet a magyarországi egészségügyi alapítvány kormánytámogatása. Segíti-e a bal a Segítő Jobbot? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./

2007. március 13.

,,Az a célunk, hogy kevesebb ágyon, de jobban végezzék a gyógyítást!” – nyilatkozta Molnár Lajos egészségügyi miniszter Budapesten, miután nyilvánossá vált, hogy 2600 kórházi ággyal lesz kevesebb. Több kórházat bezárnak, vagy ágymegvonások miatt már nem folyik gyógyítás, mint például a budai gyermekkórházban. (Noha számtalan tüntetésen álltak ki mellette) A sajtóban megjelenő ellenzéki vádakra reagálva a miniszter kijelentette, szó sem lehet kórházépületek elidegenítéséről, magyarul: nem bocsátanak áruba egyetlen volt kórházépületet sem, néhány nap múlva kiderült, mégis: két bezárt kórház épületét máris árulják ,,s a pénzt – mondta a miniszter ugyanolyan nyomatékosan, mint három nappal azelőtt, amikor erőteljesen cáfolt – az egészségügybe fordítják vissza”. A vizitdíjről a miniszter kijelentette, hogy egyre elfogadottabb lesz a lakosság körében. A parlament MSZP-s képviselői elutasították a rendőrségi törvény módosításáról szóló Fidesz-javaslatot – hogy a rendőrség ne használhasson gumilövedéket. A civileknek megtiltják a golyóálló mellény használatát. /Bogdán László: Magyar tükör. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

2007. április 5.

Április 4-én lemondott Molnár Lajos egészségügyi miniszter, Gyurcsány Ferenc kormányfő elfogadta lemondását. A tárca élére a koalíciós megállapodás szerint az SZDSZ jogosult minisztert jelölni. Molnár Lajos lemondása nemcsak a miniszterelnököt, hanem az SZDSZ-t is váratlanul érte. Gyurcsány egyelőre csak a több-biztosítós modell bevezetésének lehetséges ütemtervéről akart egyeztetni és azt rögzíteni, az egészségügyi miniszter viszont a mielőbbi bevezetést szorgalmazta. Kökény Mihály, a szocialista párt egészségügyi szakpolitikusa és Kóka János, az SZDSZ elnöke szerint Molnár Lajosnak komoly érdemei vannak az egészségügyi reform felgyorsításában. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője úgy értékelte az egészségügyi miniszter lemondását, hogy ezzel megbukott a kormány egészségügyi politikája. Hozzátette: a miniszter lemondásával a közigazgatási reform után már a második nagyívű vállalkozása bukik meg a Gyurcsány-kormánynak. A KDNP szerint vészhelyzet alakult ki az egészségügyben, indokoltak voltak a KDNP aggodalmai az egészségügyi átalakítás miatt, és ,,tarthatatlan vészhelyzet” alakult ki, amit Molnár Lajos úgy oldott meg, hogy ,,elmenekült a süllyedő hajóról”. A KDNP szerint a kialakult helyzetért nem egyedül a volt miniszter felelős, hanem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és kormánya. Hock Zoltán, az MDF elnökhelyettese annak a véleményének adott hangot, hogy ha az egészségügyi tárca vezetője hamarabb lemondott volna, akkor többet segített volna az egészségügyön. Az elnökhelyettes szerint ,,ezzel a gyáva lépéssel az SZDSZ és a kormány is bebizonyította, hogy nem képes levezényelni a több sebből vérző egészségügy átalakítását”. /Lemondott a magyar egészségügyi miniszter. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 5./

2015. szeptember 22.

...állták Tordánál a csatát fejtetőig vérben..."
Hetvenegy éve annak, hogy a tordai csatában a magyar és német csapatok közel egy hónapra feltartóztatták a többszörös túlerőben lévő román és szovjet csapatokat, megakadályozva a Kárpátalja térségében harcoló 1. magyar hadsereg és a német csapatok szovjetek általi bekerítését, valamint az egyesült román-szovjet seregek áttörését Magyarország belső területei felé.
A magyar királyi honvédség egyik legszámottevőbb második világháborús hadművelete 1944. szeptember 5-én indult és a harcok október 8-ig húzódtak el. A Transindex Tordán járt, ahol az eseményeket serdülő fiúkként megélő Molnár Lajossal, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság tagjával és Halmágyi Bélával jártuk be az egykori hadszínteret. A szervezésben nyújtott segítséget köszönjük Józsa Lajos unitárius lelkésznek, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnökének.
Előzmények Románia 1944. augusztus 23-i átállása a tengelyhatalmak oldaláról a szövetségesek oldalára, alapjaiban változtatta meg a hadászati védelem tervezett elképzeléseit Dél- és Közép-Kelet-Európában. Augusztus 10-én még vitéz dálnoki Veress Lajos altábornagy, a kolozsvári IX. hadtest parancsnoka a Békási-szorosban tartott megbeszélést, ahol a német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport vezérkari főnökével a Keleti-Kárpátok védelméről tárgyaltak. Részben az első világháborús tapasztalatok alapján úgy vélték, hogy hét-nyolc sorhadosztállyal, a székely határvédelmi erőkkel megvédhető az ezeréves határ. A vezérkar természetesen Romániával, mint szövetségessel számolt, és nem a szovjetekkel szövetségben lévő ellenséggel.
A román kiugrás következtében viszont a védelem déli szakasza összeomlott, a német Dél-Ukrajna Hadseregcsoport öt teljes hadtest-törzset és 18 hadosztályt veszített el. A megnyitott arcvonalon át a 2. Ukrán Front gyorskötelékei megközelítették a Keleti-Kárpátok déli szakaszának átjáróit, és a Déli-Kárpátok szorosait is igyekeztek mielőbb birtokba venni. Ezt megakadályozandó a honvédcsapatok a magyar-román határ teljes hosszát igyekeztek megszállni, ami távolról sem volt egyszerű feladat.
A hadvezetés elsősorban az ezeréves határra összpontosított, mivel Erdély román kézen maradt területein nem állomásoztak jelentős erők, és kelet felől a román 3. és 4. hadsereg, valamint az előrenyomuló 2. Ukrán Front harckocsi és gépesített egységei legelőször a Keleti-Kárpátokat érhették el. Székelyföld és az ezeréves határ védelme mellett foglalkozni kellett a Déli-Kárpátok jelentette természetes védővonallal is, hisz ezt is birtokolni kellett volna. A Minisztertanács ülésén így az a döntés született, hogy az átjárókat lehetőleg még a szovjetek megérkezése előtt birtokba kell venni. A feladat végrehajtásához csupán magyar erők álltak rendelkezésre, azok is igen korlátozott mértékben. Augusztus 25. és 30. között a IX. hadtest törzséből felállították az erdélyi 2. hadsereg-parancsnokságot, melynek élére Veress Lajos került, szeptember 1-jétől vezérezredesi rendfokozatban. Közvetlen harcvezetésre alárendeltségébe utalták a mozgósított székesfehérvári II. hadtestet. Ugyancsak mozgósítottak több pótseregtestet, amelyek közül a 7. és 9. tábori póthadosztályokat kijelölték a támadásban való részvételre. Hogy a gyengén felszerelt és kiképzett, alacsony létszámú pótezredek és tüzér pótosztályok mellett legyen olyan seregtest, amely ütőerőt is képvisel, szeptember 4-ére beérkezett felvonulási körletébe a magyar 1. hadseregtől, az Északkeleti-Kárpátokból átvezényelt 2. páncéloshadosztály.
A támadás szeptember 5-én hajnalban indult meg, és a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a 2. hadsereg-parancsnokság végleg lemondott az eredetileg kitűzött célról, de az is kérdéses, hogy komolyan gondolták-e valaha.Veress Lajos valószínűleg látva, hogy milyen harcokra lehet számítani úgy tervezte, hogy egy minél jobban védhető terepszakaszt érdemes birtokba venni. A Maros-Aranyos vonal ideálisnak tetszett ebből a szempontból.
Középen, a Kolozsvárt Tordával összekötő műút vonalában a 9. tábori póthadosztály támadott. Tőle jobbra a Gyalui-havasok keleti előhegyei közt a 7. tábori póthadosztály alakulatai nyomultak előre a Magyarlóna-Borrév közötti úton az Aranyos folyó felé, míg a balszárnyon Vasasszentgotthárd térségéből a 2. páncéloshadosztály lendült mozgásba Nagysármás irányába. A támadás a románokat meglepte. A honvédek, pedig román 20. kiképző gyaloghadosztály parancsnokát, Constantin Visarion hadosztálytábornokot is fogságba ejtették. A 3. harckocsiezred páncélosai elérték Marosludast, a 9. tábori póthadosztály erői birtokba vették Tordát, a jobbszárny küzdői pedig Borrévnél kijutottak az Aranyoshoz. Itt csatlakoztak a nagyváradi 25. gyaloghadosztály első beérkezett osztályai. A harcedzett, jól felszerelt és kiképzett hadosztályt szintén az Északkeleti-Kárpátokból dobták át, s később a tordai csata fő súlya erre a seregtestre nehezedett.
Az ellenséges páncélosok már másnap, szeptember 6-án gyülekezni kezdtek Nagyszebennél, ami egyértelművé tette, hogy a hadművelet eredeti célját nem tudja elérni. A magyar hadvezetés ennek ellenére nem állította meg a csapatokat, mert a románokra mért vereség „jót tett” a harci morálnak. Így a csapatok elérték a Kis-Küküllő vonalát Dicsőszentmártonnál, birtokba vették Marosújvárt és Felvincet, míg a 7. tábori póthadosztály Nagyenyed előtt állt. A szovjet csapatok és a román páncélos hadtest ellentámadása miatt a magyar csapatok az Aranyos-Maros vonalára húzódtak vissza, a szakaszt különösen Torda és Aranyosegerbegy között műszakilag is megerősítették. Itt már részben felvonultak a 25. gyaloghadosztály csapatai, a terepszakasz pedig különösen jól védhető volt. Egyrészt a folyó, másrészt pedig a folyóvölgy északi partján húzódó 60-80 méter magas, meredek és kopár lejtőjű dombvonulat (rideau) miatt.
Erre a védelmi vonalra a szovjet 2. Ukrán Front román 4. és szovjet 27. hadsereg magasabb egységei zárkóztak fel. A szovjet legfelsőbb főparancsnokság azt tűzte ki célul, hogy Malinovszkij marsall szeptember 15-re érje el a Kolozsvár - Beszterce általános vonalat, zúzza szét az ellenség erdélyi csoportosításait, majd támadjon tovább északkeleti irányba és egyesüljön a Kárpátokból nyugat-délnyugati irányban előretörő 4. Ukrán Front főerőivel. Látható, hogy egy nagyszabású átkaroló hadműveletet terveztek a szovjetek, melynek harapófogójában a német 6. és 8., valamint a magyar 2. hadseregnek, egyszóval a teljes Dél-Ukrajna Hadseregcsoportnak meg kellett volna semmisülnie. Ennek megakadályozására fejlődött ki a tordai csata, mely a M. kir. Honvédség egyik legsikeresebb hadművelete volt a II. világháborúban.
Harcok kezdődnek Tordánál
A szovjet-román támadás fő irányában a 25. gyaloghadosztály védekezett, amelyik szeptember 12-én kapott parancsot a tordai védőállás elfoglalására, amely a Torda-nyugat 380-as magassági ponttól egészen Gerendkeresztúrig húzódott mintegy 25 km hosszan, súllyal Tordánál és Aranyosegerbegynél, ahol a visszavétel biztosítására hídfőket képeztek. A védelmet ugyanakkor szilárdabban is meg tudták volna szervezni, ha a 9. tábori póthadosztály ellenállása nem omlik össze. Szeptember 13-án este ugyanis Tordától nyugatra, Alsószentmihályfalvánál megjelentek a szovjet 5. gárda-harckocsihadtest páncélosai, pánikot idézve elő a visszavonulók között.
Az ad hoc jellegű védelmi harcot este és másnap Böszörményi Géza ezredes, a 25. gyalogezred parancsnokának irányításával a 25/III. gyalogzászlóalj, az 59. utászzászlóalj és a 25. ezredközvetlen nehézpáncéltörőágyús-század vívta meg, mely utóbbi egy nap alatt hét szovjet harckocsit lőtt ki.
A román kiképző 20. gyaloghadosztály Aranyospolyán területéről a várostól keletre húzódó Szent János-patak völgyében támadást kezdett az ún. Sósfürdő irányába. Az erőhiány miatt csak az 1/I. zászlóaljjal megszállt ridón az ellenség felsodrította a védelmet, s elérte Torda-keletet. A súlyos harcokban az 1/I. zászlóalj parancsnoka is elesett. A helyzetet végül a 25/I. gyalogzászlóalj ellenlökése tisztázta.
13-án és 14-én a szovjet 5. gárda-harckocsihadtest balszárnya a várost nemcsak arcban támadta, hanem nyugatról is megpróbálta megkerülni. Az addigra a 25. gyaloghadosztálytól jobbra felvonult 2. hegyi tábori pótdandár Szind községtől délre, nagy veszteségek árán csak úgy tudta megállítani a Tordatúr irányába indított szovjet támadást, hogy gyenge zászlóaljait a legkritikusabb pontokon a német „Kessel” zárócsoport kis létszámú, de igen nagy tűzerejű és mozgékony páncélozott gyalogsága alátámasztotta. Így a város lerohanása, bekerítése meghiúsult.
A szovjet páncéloserők lefékezésében Vértes Vilmos százados 7,5 cm-es gépvontatású páncéltörő ágyúkkal felszerelt 25/1. rohamtüzér-ütegének is komoly szerepe volt. A fent említett két napon igen erős aknavető- és tüzérségi tűzben három harckocsit, egy sorozatvetőt és néhány más nehézfegyvert lőtt ki, hét további harckocsit pedig harcképtelenné tett. A százados másnap egyik lövegszakasza élén egy közelharcban hősi halált halt, fegyvertényeiért megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet.
Szeptember 15-én aztán heves aknavető és tüzérségi támadással kezdetét vette az átfogó szovjet-román támadás.
Az összeállítás során a következő hadtörténeti munkákra támaszkodtunk:
Bús János (szerk.): ...állták Tordánál a csatát fejtetőig vérben... (Emlékkönyv a "Tordai csata" 60. évfordulója alkalmából), Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság, Torda, 2005
Illésfalvi Péter: A m. kir. Honvédség erdélyi harcai 1944-ben.
Hollósy-Kuthy László: Élményeim a második világháború alatt 1939-1945.
Ravasz István: Az erdélyi hadműveletek 1944 késő nyarán-kora őszén
Transindex.ro



lapozás: 1-11




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998